Kislőd község már az Árpád-korban működő plébániával és hitélettel rendelkezett, ezt Békefi Remig "A Balaton környékének egyházai és várai a középkorban" című Budapesten 1907-ben megjelent könyvében dolgozta fel. Ebben az időben egy István nevű papról is történik említés.
Szent László királyunk ideére tehető a Karthauzi testvérek megjelenése Városlődön, akik kolostort alapítottak és halastavat építettek Városlődön és Kislőd külterületén, amelynek maradványai még ma is fellelhetőek.
1400-ban és 1522-ben is van feljegyzés a község hitéletéről. Ebben az időben a község lakosainak az anyanyelve magyar.
1554. augusztus. 24-én László nevű prior 90 magyar forintért bérbe adta Kis és Nagyleveldet Koves Andrásnak, a veszprémi püspöknek.
1601-től a török dúlás miatt teljesen elnéptelenedett helyiségek közé sorolták.
Az 1696-os rovásadó összeíráson szerepel újra a község a veszprémi püspökség tulajdonaként. Ekkor 14 féltelkes jobbágy lakta, akik a Kálvin hitét gyakorolták. Ők faoratóriummal, tanítóval és plébánossal rendelkeztek. Az akkori jogfelfogás azt követelte, hogy amilyen vallású a birtok tulajdonosa, olyan vallású az ott élő lakosság. Ennek következtében a község lakossága át lett telepítve a szomszédos református községekbe. Kezdetben csak papjukat és tanítójukat, 1747 áprilisában már a jobbágyokat is elköltöztették Ajkára, Somlóvecsére, Nagyvázsonyba, Vidre. Akik mégis a faluban maradtak, át lettek telepítve a Magyar utcába (mai Petőfi S.
utcába).
Ezt követte a németajkú lakosság betelepítése Mainz és Aschaffenburg környékéről. Ekkor két részletben 18 családot telepítettek be. A falu anyanyelve lassan német, vallása pedig katolikus lett, de szívük-lelkük magyar maradt. Ez tükröződik abból, hogy 96 jobbágy jelentkezett és harcolt az 1848-49-es szabadságharcban, és az 1800-as évek végi névmagyarosításkor a falu 93%-a magyarosította a nevét. Ez a vallási és nyelvi szerkezet teljesen megmaradt 1948-as kitelepítésig.
Az egyházközséget 1752-ben szervezték ujjá. Az ujjászervezés után az első plébános Móger Ádám volt. Az ő áldozatos munkája szilárd alapokat épített az utódainak, tudása kimagaslott és példaképpé vált az őt követő papság számára. Írásai a Rőthy Mihály Egyháztörténeti Gyűjteményben találhatóak a kislődi plébánián, ő maga pedig abban a kislődi templom alatti kriptában nyugszik, amelyet 1780-90 környékén befalaztak.
Őt követő plébánosok:
Stöckel Domonkos plébános 1785-1829
Herbst József plébános 1829-1841
Gulden István plébános 1841-1874: az ő nevéhez fűződik a magyar nyelv elsajátításának ösztönzése, a magyar nyelvi oktatás bevezetése az iskolákban, valamint az a példamutató magatartás, amellyel - és ezzel másokat is motiválva - bebizonyította önnön magyarságát és nevét Guldenről Forintosra magyarítatta. Alapítványt hozott létre azon kislődi iskolások számára, akik magyar nyelvből a legjobb előmenetelt tanúsították.
Őt Rőthy Mihály plébános követte, aki nem csak a lelki és szellemi gazdagsággal törődött, hanem a falu gazdaságával szépítésével és építésével is. A községünkben járva ma is az ő általa létrehozott centrális falukép fogadja a látogatókat.
|